Asztma
Az asztma a tüdőbe vezető főbb légutak – elsősorban a hörgők – krónikus gyulladásos megbetegedése. A hörgők simaizomzata felszaporodik és a tüdőben található sejtek fölös mennyiségben termelnek nyákot, ezáltal tovább fokozva a légutak szűkületét. Tünetei kisfokú nehézlégzéstől kezdve súlyos légzési elégtelenségig terjedhetnek.
Az asztmás roham tünete:
Előfordulhat, hogy csak időszakosan vannak asztmás rohamai enyhe, rövid ideig tartó nehézlégzéssel társulva. Az ilyen rosszullétek között teljesen jól, légzési panaszoktól mentesen érezheti magát. Súlyosabb esetekben az asztma folyamatosan fennálló köhögéssel és nehézlégzéssel járhat, mely időnként tovább súlyosbodva súlyos asztmás rohamot eredményezhet.
Az asztma gyógyszeres és fizioterápiás kezelési lehetőségei:
A legtöbb asztmás beteg esetén a gyógyszerek kombinációban biztosítják a hosszú távú tünetmentességet és a rohamoldást. A rendelkezésre álló szereket három nagy csoportba sorolhatóak. A fenntartó kezelésre használatos gyógyszereket rendszeresen kell használni a krónikus panaszok kezelése és az asztmás rohamok megelőzése végett. A rohamoldó gyógyszerek gyorsan, de rövidebb ideig hatnak, az asztmás rohamok oldására szolgálnak. Az allergia indukálta asztma kezelésére szolgáló gyógyszerek csökkentik a szervezet érzékenységét bizonyos allergénekkel szemben, és megakadályozzák, hogy szervezete reagáljon az allergénekre
Rendkívül fontos, hogy még a kezdeti stádiumban elkezdjük a légzésjavító fizioterápiát, a légzőtorna megtanulását, rendszeres gyakorlását.
A gyógytorna feladata a kóros légzési mechanizmus kiiktatása Buteyko módszerre alapozva, valamint az asztmás beteg felkészítése a rosszabb állapotokra, és hogy megtanítsa azok leküzdését.
Buteyko professzor módszere:
Buteyko professzor bebizonyította, hogy minden asztmás túllélegzik (hiperventilál), méghozzá a normális levegőmennyiség többszörösét lélegzi be és ki percenként, így az asztma – és még sok más betegség – kialakulásában a túllégzés döntő szerepet játszik. Aki hiperventilál, annak a tüdejében kevesebb a széndioxid, mint annak, aki egészségesen lélegzik. A vér folyamatosan szállítja a tüdőbe a széndioxidot, de a túllégzők mindig kilélegzik azt, még mielőtt elérhetné a kívánatos szintet. A széndioxid hiány görcsöt idéz elő a tüdő hörgőinek simaizmaiban. Az így beszűkült hörgőktől pedig az illető légszomjat érez, ami még több levegő vételére készteti és már be is zárult az ördögi kör. A túllégzés -> széndioxid hiány -> hörgőszűkület -> légszomj -> túllégzés folyamat önfenntartóvá sőt, öngerjesztővé válik.
