Dr. Bedő Ildikó

Pszichiátria

Rólam mit is kell tudni?

Elindultam az orvosi tanulmányaimmal az életbe, és pszichiáter lettem a végére.

Mindez több mint 20 évvel ezelőtt.Haladtam (próbáltam) a szakmával, a tudománnyal. Megpróbáltam naprakész lenni, a szakmában. Diplomáim, végzettségeim felsorolását kihagynám (hisz azt a hatóságok rendszeresen ellenőrzik, és kint lógnak díszítve a falakat) ami számomra fontos, az a jelen és a jövő.

Yalom könyvében olvashatjuk: “Pszichiáternek születni kell, nem lehet kiképezni.”

Ezt bővíteném azzal, hogy a segítőszakmában dolgozókra is vonatkozik, és tágabb értelemben szinte mindenkire. Sokszor csak annyi a problémánk, hogy nem vagyunk “jó helyen, jó úton”, nem azt csináljuk, amiben örömünket leljük.

Nos, én ezt teszem. Úgy érzem, ennyi év és ennyi tapasztalat feljogosít arra, hogy ne csak betegségekben gondolkozzak hanem is, hogy azokat a problémákat, kríziseket, zavarokat, feldolgozhatatlan helyzeteket, amelyeket megélünk, esetleges rossz döntéseink hozadéka nem jól átgondolt, életút, életvitelbeli lehetőségeink okozzák.

Munkám során rengeteg életútban vettem részt – úgy, hogy a hozzám fordulókat kísérhettem, kicsit foghattam a kezüket bizonyos életszakaszaikban – ezt szeretném tenni ezen a klinikán is maximálisan az iskolám szempontjait szem előtt tartva, mely az empátia, a feltétel nélküli elfogadás, a hitelesség, a bizalom…

Csak az első lépés a nehéz, eljönni szakemberhez. Aztán már ha megérintődtünk egy terápiás beszélgetéstől, újra gyerekek lehetünk, magunkat adhatjuk, nem kell megfelelni, nem kell mást mondani, elhallgatni, esetleg csúsztatni a cél érdekében. Ez egy csodás állapot, és erőt ad a hétköznapokon, megoldást hozhat a problémában, feltöltődést jelenthet, esetlen tovább megyek rend lesz a belső világunkban.

Ezt próbálom adni egyéni terápiák, párterápiák és ha kell csoportterápiák formájában.

Idézet nélkül nem lehet befejezni mindezt.

“Mikor elhagytak

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen, és váratlanul

Átölelt az Isten.” Ady Endre